Meat Beat Manifesto Radio Babylon története: Ben Murphy beszélgetés Jack Dangers producerrel arról, hogyan született meg az akkora hatású dal, amelyet nem terveztek rave zenének.
Meat Beat Manifesto Radio Babylon története – a legfontosabb részletek
1990-ben, amikor a rave kultúra robbanásszerűen terjedt el, és az acid house átalakult brit hardcore-zénává, Jack Dangers – ahogy most Meat Beat Manifesto művésznévvel ismert – egy olyan dalt adott ki, amely teljesen új érzetet keltett. A ‘Radio Babylon’ nem a rave kultúra szándékos alkotása volt, hanem egy stúdióban végzett kollázs eljárás eredménye. Dangers azonban biztosan azt célozta, hogy az emberek táncoljanak rajta. A dal hatalmas breakbeattal és második dobütővel rendelkezett, amely a negyedre esett, miközben a monolit dub basszusvonala átjárta mezők, raktárak és klubok teret. A mintaválasztások – hangrendszer bleepjei, régi televíziós műsorok, rock és reggae lemezek, sőt még a Boney M csúnya popzenéje is – raw, vágott és ragasztott energiát sugárzott.
Véletlen ikon: A dal születése és elterjedése
Bár az alkotó nem tervezte így, a ‘Radio Babylon’ hamarosan a breakbeat hardcore egyik korai referenciájává vált, amelyet mindenkitől, a Jumpin Jack Frosttól DJ Krustig át, mintázni kezdtek. A dal szinte kizárólag más lemezek darabjából állt össze, és később maga is mintavételi forrássá vált a Future Sound Of London, The Prodigy és Aphex Twin műveiben. Bár sokan hivatkoznak rá mint az eredeti proto-jungle dalok egyikére, a táncvilágban csak lassan kezdett elterjedni, mivel Dangers akkoriban inkább ipari projektet képviselt.
Dangers szerint kezdetben senki sem volt érdekelve a ‘Radio Babylon’ iránt. Az Egyesült Államokban az emberek sokkal jobban szerették a másik oldalt, a ‘Helter Skeltert’. Úgy tűnik, ez csak lassan gyarapodott 1990-ben Britanniában. Dangers nem volt négytempós tánczenét kedvelő ember, de azt hiszi, hogy bármilyen dobütős zenéhez táncolhat. Szerette a snare (dobütő) elhelyezkedését, és bár háttérben volt az akkori house zenei trendek iránt is, mindig inkább a dobütés helyezésébe volt mélyebb érdeklődése.
Stúdiópróba: A ‘Toast’ és a véletlen szerepe
A dal eredete egy remixelési munkamenetre vezethető vissza Dangers második, ‘99%’ albumához. November 1989-ben elutazott a Drive Stúdióba, ahol teljesen átalakította a ‘Dog Star Man’ című számot a klubbarátabb ‘Helter Skelter’-vé. A stúdióban sokan voltak jelen, akik figyelték, füstölték és megmutatkozták készségeit. Ezután újra dolgozta át az ‘Helter Skeltert’, levágva azt, és bevonva egy új gitár riffet.
A ‘Radio Babylon’ alapját a titánikus dub basszusvonal képezte, de ez nem csupán lejátszás és feldolgozás kérdése volt. Dangers az Aria Pro II nevű baszst használta, amelyet otthon egy Akai S-1000 mintaválasztóba dugott be. A baszuson véletlenszerű hangokat játszott el egy kenyérkockával a szájában tartva. Ezt floppy diskként mentette el, mivel ugyanazt a mintaválasztót használta a stúdióban is, ami teljes John Cage-i, I Ching véletlenszerűséget eredményezett. A hangot néhány semtonnal lehangolta, így ma már nem hallható az eredeti hangzás, de furcsa és idegen marad, amit sokan szerethetnek.
A dobloop egy 1988-as Urban Records újraadásából származik Bobby Byrd ‘Hot Pants’ című számából, amely a James Brown klasszikusának lefedése. Ez az egyik legnépszerűbb breakbeat volt, amelyet The Stone Roses és Big Daddy Kane is használt körülbelül ugyanabban az időben. A második dobütő természetes negyedre esett, majd Dangers programozta be, hogy tördeltesebb legyen. Kicsengőket, dobütőket és hi-hatokat Roland R8 Rhythm Machine-ból vett be, és átvezette egy Yamaha Rev 5 reverberátoron a dal elhagyó, bevonódó érzetét elérésére.
Az ‘Radio Babylon’ címének sorsdöntő pillanata is a véletlennek köszönhető. Dangers Londonba ment a masterelésre, és egy út közben belépett egy másodhandás könyvesboltba. Vett egy példányt Kenneth Anger ‘Hollywood Babylon’ filméről szóló könyvéből. A vonat útközben hallgatta a rádiót, amikor The Clash ‘Radio Clash’-át játszották. Amikor megérkezett a masterelési stúdióhoz, és az mérnök felkérdezte a címre, Dangers válaszolta: ‘Radio Babylon’. Spontán volt minden, de jó volt a cím.
A dal eredetileg nem kapott reakciót Britanniában. Az egyetlen kritika rossz volt, ahol a Meat Ball Manifesto nevét viccelődve emelték fel, majd leértékelték a számot is. De Dangersnek utoljára lett az utolsó nevet: a dal kezdett elterjedni rave setekben DJ Hype, Jumpin Jack Frost, Fabio & Grooverider és sokan mások által. A breakbeattal és dub basszusos esztétikával töltött hardcore részei közel álltak az akkor kezdődő jungle zenei irányokhoz, mint például Lennie De Ice vagy A Guy Called Gerald munkássága.
Dangers ma is folyamatosan alkot, és sokféle stílust kísérletezik meg – a dubstep-szavazó ‘Autoimmune’ albumától 2024-es Merzbow-kollaborációs ‘Extinct’ albumáig. Szerinte csak azt csinálja, amit szeret, legyen az ipari dal, tánczené vagy zajzené. Bár egyes lemezek, mint a Merzbow-os munkája, furcsának tűnhetnek azoknak, akik szeretik a ‘Radio Babylon’-t, Dangers büszke arra, hogy a műveinek hatásai vannak, és örül, ha elismerik, amit csinál.
További PartyAnimals olvasnivalók
Gyakori kérdések
Mi a hír lényege?
Ben Murphy beszélgetés Jack Dangers producerrel arról, hogyan született meg az akkora hatású dal, amelyet nem terveztek rave zenének.
Hol ellenőrizhető az eredeti információ?
A cikk a megjelölt eredeti zenei forrás alapján készült, a hivatkozás lent található.
Miért foglalkozik vele a PartyAnimals?
Az oldal a friss zenei megjelenéseket, előadókat, klub- és fesztiválhíreket követi, ezért az ilyen fejlemények közvetlenül kapcsolódnak a PartyAnimals témáihoz.
